Az emberi leleményesség és kíváncsiság nem ismer, és soha nem is ismert határokat. Ennek köszönhető a világ szinte minden egyes apró részlete, a ceruzától a mobiltelefonon át egészen a legmodernebb elektronikai eszközökig. Mindig volt valaki, aki az újításával előre mozdította a fejlődést, és őt is követte valaki, aki folytatta a megkezdett utat.

Így volt ez a napelemmel is

A Nap energiáját már az ókori Görögországban is hasznosították, ahol a házakat az ideális tájolásnak köszönhetően egyszerűen „befűtötték” az emberek. Később továbbfejlesztették a szoláris építészetet Rómában, majd az üvegházakat létrehozva néhány területen a hőtárolás is lehetővé vált.

És ezt követően is mindig jött valaki, aki az ötletével újabb lendületet adott

A 18. század végétől – mondhatni – egymást követték a különböző kutatások és felfedezések, amelyek mind hozzájárultak a napelemes rendszerek létrejöttéhez.

A svájci-francia Horace de Saussure egy üvegborítású hőfejlesztőn kísérletezett 1767-ben. Célja a napsugarak „befogása” és egy fadoboz belső terének felmelegítése volt. Kutatása során elérte a 88°C-ot, a második generációs „forró dobozokban” azonban ennél jóval magasabb hőmérséklet is kialakult.

Később Sir John Herschel a sütés-főzéshez próbálta felhasználni a Sausurre találmányához hasonló szerkezetét – kisebb-nagyobb sikerrel.

Augustin Mouchot, felépített egy ún. napkazánt, ami képes volt meghajtani egy 0,5 lóerős gőzgépet. Ez rendkívüli eredménynek számított, hiszen hatalmas löketet adott a napelemek tervezéséhez. A matematikus gépe ugyanis bebizonyította, hogy a napenergiát a hétköznapi dolgok működtetéséhez is használhatjuk.

John Ericson, svéd mérnök-feltaláló kijelentette, hogy a fosszilis energiahordozók kimerülése után a napenergia megoldást jelenthetne az emberiség számára. Ő felismerte, hogy a csillag erejét könnyen felhasználhatnánk a mindennapokban – ma pedig már azt is tudjuk, hogy ehhez nem kell megvárni a nem megújulók „elfogyását”. Sőt, környezeti szempontból jobb is, ha mielőbb váltunk.

A XX. század elején élt Frank Schuman a forró dobozokon kezdett kísérletezni, de azokat továbbfejlesztve naperőművet hozott létre, amit 1913-ban már Egyiptomban használtak.

A fejlődés azonban megrekedt

Schuman halála, az első világháború kitörése és az olajipar fejlődése mind hátráltatta a napelemek kialakulását. Ma már tudjuk azonban, hogy ez a megrekedés nem volt hosszú életű. A kutatók rövidesen újult erővel álltak neki a kísérletezésnek, amelynek eredményeként ma már magas hatásfokkal tudjuk hasznosítani a napenergiát.